Március 16-án azonos időben érkeztünk Villányba azokkal a hüllőszerű lényekkel, akik valószínűleg a Szíriusz csillag felől közelítették meg a Földet. Különböző okok miatt látogattuk meg a borvárost. Mi, etyeki kispolgárok a villányi borok megszerzéséért, míg az idegenek egyik társunk elrablásáért küzdöttek. Dél előtt érkeztünk: az óránk tizenegy harmincat mutatott. Mim Ede és felesége nagy szeretettel, tárt karokkal és három üveg borral várta a hétfős etyeki különítményt. Két órán belül mindhárom palack villányi bor eltűnt, és ezzel egy időben kezdődtek a furcsa jelenségek. Jelentésemet csak azért tudom tárgyilagosan papírra vetni, mert végig józanul, a többieket szemmel tartva figyeltem az eseményeket.

Mim Ede fogadott bennünket

Az első intő jel: a társaság érthetetlen politikai fejtegetésekbe kezdett. Elhangzottak a demokrácia, egyenlőség, antirasszizmus, testvériség szavak, melyek komoly bizonyítékai az idegenek agyi manipulációjának. Ekkor választhatták ki, hogy melyikünket viszik magukkal, a Szíriuszra.

Egy óra után a beszélgetés kesze-kusza szövevényében olyan mondatok, szószerkezetek vertek tanyát, melyek nemhogy a magyarba, de egyetlen földi nyelvbe sem illeszthetőek. A mássalhangzó-torlódás a lengyelhez, az L betű J-nek ejtése pedig a kelta nyelvhez hasonlítottak, ám mégis inkább egy ezidáig ismeretlen kultúra gondolatvilága türemkedett elő belőlük. Ekkor már biztos voltam abban, hogy ufótámadás ért minket Villányban.

Nagyjából két és félórányi beszélgetéssel, valamint fejenként 570 centiliternyi, 15% alkoholtartalmú vörösborral a fejü(n)kben – diszkréten távoztunk Mim Ede bácsiéktól. Az égbolt tisztán tündöklött fakókék tavaszi viseletében. Nem is sejtettük, hogy az UFO-k belesimulva az égbolt kékjébe csak minket figyelnek, miközben szubliminális úton manipulálják a csapat viselkedését. Jobban mondva egyikük, a KIVÁLASZTOTT érdekelte a “szíriuszosokat”: rászálltak Barbarára.

Mosolyország felé félúton

A durva és lelketlen támadást megannyi testi tünet bizonyította. Lássuk őket! Szemes József háza előtt, a szabad égboltba integrálódott azonosítatlan repülő tárgy indítópultjáról küldött idegstimulációs impulzusoknak köszönhetően Barbara testén heves és meglehetősen szabálytalan perisztaltikus görcssorozat futott végig. Ennek köszönhetően az egyébként sem alacsony teremtés még magasabb lett, majd gégecső-szerűen összetorlódott testének közepe tájékán. Többen azt hitték, hogy ilyen furán reagálta le a feltámadó hűvös szellőt. Csak én tudtam, hogy baj van. A nagyagy alatti szürke magvak közül az egyik pluszban – kihangsúlyozom PLUSZban – beszédcentrummá alakult át, így már két központból történt a gondolatok nyelvi eszközökre való telepítése. Miután Barbarának egyetlen nyelv-szervéhez immáron két beszédközpont kapcsolódott, az az áldatlan állapot lépett fel, hogy gondolatban húsz kilométerrel a mondatalkotás előtt járt. Mondanivalója egyetlen, hatalmas tömörített szöveg lett, mely a tíz percnyi közlést egy percbe sűrítette. Eközben a dühreakció-központja is totálisan kikapcsolt. Egyszerűsítve: Barbara mindennek nagyon-nagyon örült. A bárány bégetését, a kutya ugatását, a malac röfögését is próféciának hallotta volna…

Szemes József, borász

Szemes József, borász kedvesen mosolyogva fogadott bennünket. Szerintem Villány legjobb borai pihennek hordóiban és palackjaiban. Négy üveg bort – rozét, oportót, franct, és egy küvét – bontott ki, majd szabályos, de mindenképpen rövid időintervallumokban a poharakba öntötte tartalmukat. Ekkor hirtelen négyen kezdtek felkapaszkodni Mosolyország mindig vidám, és felhőtlen várdombjára. Krisztának rövid időre három nyelve nőtt, melyek folyamatosan összegabalyodtak egymással, Tibice megnyílt és Krisnához hasonlóan befogadta a Világ fájdalmát, szomorúságát. Edus fél három körül egy rendkívül hosszú, már-már permanens mosolyba kezdett, amitől arca és szemei frissen öntött műanyag tárgyaknak tűntek. Kriszta, Edus és Tibice állapota csakis a jó bornak volt köszönhető. Szegény Barbarát azonban végleg elragadták az Univerzum vándorai, hogy olyan dolgokat cselekedjen, és olyanokat mondjon, amelyek kéttized másodpercig sem építik imidzsét, de mindenképpen emlékezetünkbe vésődnek.

Nehéz rejtvény volt az ajtóra biggyesztve: fiú vagy lány vagy?

A harmadik Szemes-bor után Barbi mozgáskoordinációja átlépett egy másik dimenzióba. Nem talált be a női vécébe, mert nem ismerte fel a WC ajtajára szögezett ikonnő és ikonférfi közötti különbséget, illetve kettős mandinerből érkezett le a ház pincéjébe. Ugyanis – ekkor már – koncentrációját két irányba osztotta. Az eddig vegetatívan működő paraszimpatikus mozgásait – mint a járás, oldalra lépés, lépcsőn közlekedés le és fel – komoly felügyelet alá kellett vonnia, ami azzal járt, hogy beszédére, mondatszerkezeteire nem sikerült akkora figyelmet szentelni. Ez azt jelentette, hogy lassan elapadtak a Barbara-féle mondatfolyamok, és először patakokká, csermelyekké csendesültek, hogy a végén teljesen kiszáradjon medrük. Magyarán letekerte a volumét, és furcsa dialógusba kezdett elrablóival. Velünk és a külvilággal majdhogynem megszűnt a kapcsolata, csak akkor szólalt meg, amikor éhségét óhajtván kinyilvánítani, a Maul-étterem pincérére kiáltott nagyjából négy alakalommal, hogy HÚST! Húst! Húst és húst! Ezek a szavak voltak a délutáni utolsó érzelmi és elektromos kisülések. Barbarát elrabolták, és a Szíriuszra vitték az ufonauták.

Zsuzsa és én maradtunk "tiszták" és előrelátóak

Társaságunk többi tagja megszabadulván az alkohol által okozott tudatmódosulástól csendesen evett-ivott, rétesezett. Zsuzsa olyan lekvárt vásárolt, ami szőlőből készült, és inkább hasonlított egy nagyobb adag kipréselt kullancs edényben felfogott plazmájára, mint lekvárra. Hiába bizonygattam, hogy a vásárlása tévedés, ő mégis beruházott egy adagnyi meghatározhatatlan konzisztenciájú pinot noir lekvárra.  Kávézgattunk, majd rövid kóválygást követően elindultunk hazafelé. Barbara az út felénél tért vissza közénk, kinyitotta fáradt szemeit, és rácsudálkozott a világra. Ránk sötétedett.

Eddig nem tudtuk meg, hogy mi történt a Szíriuszon? Barbara még nem mesélte el, milyen érzés egy olyan élőlénnyel beszélni, amelynek szája nincs, hangja nincs, mégis dumál, dumál és dumál. Barbara tulajdonképpen péntek óta nem mondott semmit…. Vajon mi történt a Szíriuszon?
.
Íme a videó(cska)

.

 . Csizmadia Gábor